Galéria

              Gáspár Károly drasztikus üzenetet fogalmaz meg a filmben: aki a kábítószerhez nyúl, az a halállal játszik. A film Karesz leépülésének folyamatát követi nyomon, családtagokat, barátokat szólaltat meg, miközben ismerteti az apa missziós tevékenységét is, amit fia halála után vállalt magára. A dokumentumfilmben feldolgozott őszinte vallomások, tragédiák, sorsok magukkal ragadják a nézőt, és felhívják a figyelmet a naponta minket fenyegető valós veszélyekre.

Október 5-én emlékeztünk az Aradon kivégzett 13 honvédtábornokra és a szabadságharc hőseire. A felső tagozatosok ünnepi műsorukban felelevenítették 1849. október 6. szomorú eseményeit, a vértanúk tetteit, utolsó szavait. Az esti községi megemlékezésen gyertyagyújtással emlékeztünk, iskolánk tanulói pedig előadták ünnepi műsorukat.

Iskolánk a képzőművészeti versenyben vett részt Porubský Zsolt és Babindai Renáta képviseletében.

A kiértékelést színvonalas program előzte meg. A tanulók rajzfoglalkozás alkalmával   új technikákkal ismerkedtek meg. A szervezők finom ebéddel is megkínálták a döntő résztvevőit.                          Ezután idegenvezető kíséretében egy kis történelmi sétán vettek részt, megtekintették a város nevezetességeit. A  díjátadásra  késő  délután  került  sor, melyet mindenki izgatottan várt.

Nagy örömünkre Porubský Zsolt kategóriájában a második helyen végzett. Babindai Renátának sem volt oka szomorkodni, hisz ő is eredményes lett.

Tanulóink osztályfőnökeik kíséretében gyümölcs és zöldség- dekorációkat, bőségkosarakat és termésbábokat készítettek. Természetesen meg is ízlelték a terményeket.

Ebben a tanévben  újdonságnak számított a madárijesztők készítése, melyre  szintén minden osztály benevezett. A tanulók fantáziájának gazdagságáról árulkodtak az  elkészült figurák.  Egyik ötletesebb volt, mint a másik. Teljes pompában parádéztak az iskola folyosóján. Megtalálható volt köztük  Gazsi , Sanyi és  Feri bácsi, Lidi illetve Maris néni, vagy a bohókás Paprika Jancsi .

Reméljük, tanulóink  ezután bátrabban fogyasztják a nálunk termő zöldségeket és gyümölcsöket, és megértik az egészséges életmód fontosságát mindennapi életükben.

            Iskolánkban már többéves hagyomány, hogy a búcsúzó évfolyam diákjai egy fát ültetnek el az iskola udvarán. A régi bölcsesség azt tartja, hogy a fát nem a jelennek, hanem a jövőnek ültetjük. Amikor még kicsi és gyenge, dédelgetjük, gondozzuk, ügyelünk, nehogy kiszáradjon, nehogy gyönge ágait vandál kezek letördössék. Türelemmel várjuk, hogy megerősödjön, dús koronát növesszen, termést hozzon. Így neveljük gyermekeinket is. Az iskola is a jövőnek tanítja a gyermeket. Óvja, ismeretekkel vértezi fel, tudásban megerősíti, hogy mindaz, amit megtanul, erős gyökérként adjon neki támaszt a későbbi élete során.

2012. szeptember 3. napja van. Egy új tanév kezdete. Engedjétek meg, hogy most egy kicsit ne a mai napról beszéljek, hanem egy másik szeptemberi napról. 1962. szeptember 1-jén sok-sok diák, szülő, pedagógus lepte el az iskola udvarát. Mindenki izgatottan várta, mikor léphet be a szép, tágas, világos vadonatúj iskolaépületbe. Bizonyára kiszámítottátok már, hogy azóta éppen 50 év telt el.

A 2. világháborút követően megszüntették a magyar iskolákat. S nem csupán a magyar iskolákat, hanem a magyar sajtót, a könyvkiadást, egyesületeket. 1945 után nem lehetett anyanyelven tanulni. A hontalanság évei után 1949-ben újraindult a szlovákiai magyar oktatás. Nálunk először 2, majd az 1950/51-es tanévben már 8 magyar osztály nyílhatott a Nemzeti Iskola keretein belül. 1950. szeptember 20-án, 62 éve, az osztályok önálló Magyar Tanítási Nyelvű Iskolává szerveződtek. A tanteremhiány miatt az osztályok a község különböző épületeiben kaptak helyet: a régi katolikus, ill. református elemi iskola épületeiben, a régi óvodában, később a kultúrházban. Sőt, volt olyan időszak is, amikor  az egyik osztály déleőtt, a másik délután tanult. Hát ezért volt nagy öröm, amikor 50 évvel ezelőtt átadták az új iskolát. Az iskola berendezése, taneszközökkel való felszerelése azonban még hosszú ideig eltartott. Az évtizedek során kifejtett minőségi oktató-nevelő munka, a diákok tehetsége és kitartása szép eredményeket hozott. Az eltelt 62 év során iskolánk mintegy 130 tanulója szerzett főiskolai vagy egyetemi diplomát s számtalan később kiváló szakember itt tette meg kisdiákként az első lépéseket.

Az embereken kívül, vajon, kik lehetnek az elmúlt évtizedek tanúi?  Azok, akikkel naponta találkoztok, amikor kimentek az iskola udvarára. A fák, amelyeket 50 évvel ezelőtt az akkori diákok, pedagógusok, szülők közösen ültettek, hogy a jövőnek, vagyis nektek árnyat, s friss levegőt adjanak, ha kint játszotok. Amikor a szünetben elbújtok a fák mögé, vagy ősszel összeszeditek a lehullott diót, talán nem is gondoljátok, hogy szüleitek, nagyszüleitek is így tettek pár évtizeddel korábban. S azok a facsemeték, amelyeket a végzősök elültetnek, ugyanígy terebélyesednek, erősödnek majd, s képviselik a folytonosságot.

Kedves Első Osztályosok!

Köszöntelek benneteket, mint iskolánk új tanulóit, kis facsemetéit.  A mai naptól kezdve, édesanya, édesapa, már nem az óvodába visz reggelente, hanem az iskolába, ahol kevesebb ugyan a játék, de higgyétek el, a felfedezés, az új ismeretek szerzésének izgalma sok-sok örömöt szerez majd.

Kedves Tanulók!

Az elhangzottakból láthatjátok, hogy odafigyeléssel és türelemmel, kitartó,  szorgalmas munkával kiváló eredményeket lehet elérni. Pedagógustársaim nevében mondhatom, hogy mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy a lehető legszélesebb körű tudást biztosítsuk számotokra. Ugyanakkor tőletek is elvárjuk az illedelmes viselkedést, a becsületes, rendszeres munkát. Az elmúlt tanév végén sok szép eredményt soroltunk fel, s az egyes osztályokban szép számmal voltak jelen tiszta egyes tanulók is. A felsorolásból, sajnálatos módon, a most már 6. osztályos Molnár Máté kimaradt, akinek gratulálunk a szép tanulmányi eredményhez. Reméljük, teljesítményetek a tavalyi évhez hasonló, vagy még jobb lesz!

Kedves Szülők!

Szombaton Galántán került sor a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége által évente megszervezett országos tanévnyitó ünnepségre. Pék László, a szövetség elnökének szavait idézem: „Köszönjük, hogy taníthatunk és köszönjük, hogy van kit tanítanunk.”

Amikor 1948-ban a helyi Nemzeti Iskola szülőértekezletet hívott össze, 102 szülő jelezte, hogy magyar osztályba szeretné beíratni gyermekét. A következő években egyre többen döntött az anyanyelvi oktatás mellett még a tankönyvhiány, a pedagógushiány, a tanteremhiány ellenére is /volt, hogy 46 tanuló volt egy osztályban/. Az új iskolaépület átadásakor közel 400 tanulója volt a perbetei magyar iskolának. 

Az, hogy 60 év után is van magyar iskola Perbetén, elsősorban Önöknek, szülőknek köszönhető.  Önök azok, akik a magyar pedagógusokra bízzák egyetlen kincsüket, a gyermeküket, aki a legfontosabb. Megtisztelő számunkra ez a bizalom, amely minőségi munkára kötelez.  Köszönjük, önöknek, hogy a 21. század modern követelményei, a sokrétű ismeretek, a tudás megszerzése mellett fontosnak tartják azt az egyszerű tényt, hogy az anyanyelven szerzett tudás a legszilárdabb alapokat adja. Az iskolának megtartó ereje van. A nemzetiségi iskola az adott nemzeti közösséget erősíti.

Az új tanév küszöbén szeretném megköszönni a szülői szövetségnek az anyagi és a személyi segítséget, valamint fenntartónknak, Perbete Község Önkormányzatának, hogy biztosítja az iskolában folyó oktató-nevelő munkához szükséges feltételeket. Végezetül mindannyiunknak kívánok erőt, kitartást, egészséget, érémteli, eredményes tanévet.